Palacsinta – a sokrétű tésztalepel
A legtöbben a palacsinta szó hallatán a kakaóval, mogyorókrémmel vagy lekvárral töltött édes, vékony tésztakorongra gondolnak, amelyet elegáns éttermek és büfék is kínálatukban tartanak, porcukorral megszórva, desszert gyanánt. Nem hiába, a maga nemében egyszerű és tökéletes fogás. A palacsinta azonban ennél még sokkal többet is tud, hiszen tésztája nagyon jól variálható, így nem csak édes, de sós ízpárosításokban is remekül helytáll. Használhatjuk előételekben, főtételek köreteként, de még levesbetétnek is.
A klasszikus palacsintatészta lelke a megfelelő állag: egyszerre kell, hogy a tészta gazdag legyen, mégis egy könnyű, jó szájérzetű végeredményt várunk. Ehhez pedig nem szabad kispórolni belőle a zsíros alapanyagokat, illetve valamilyen szénsavas folyadékkal könnyíteni az szerkezetén. A tésztába a gazdagságot a tojássárgája és az folyékony zsiradék hozza. Desszertekhez javallott olvasztott vajjal kikeverni a tésztát, a jól bevált szóda/ásványvíz helyett pedig akár sörrel is kikeverhetjük. A sör mellett célszerű, ha a másik folyadék egy zsírosabb tejféle, gourmet környezetben kecske- vagy juhtejjel is lehet kísérletezni. Ősszel nagyszerű tölteléke a palacsintánknak, ha karamellizált körtéből készítünk egy nem túl homogén ragut, és ezt ízesítjük fahéjjal, illetve keverjük össze dióval, mazsolával vagy más aszalványokkal és magvakkal. Éttermi környezetben egy könnyű, fehérboros sabayonnal tálaljuk, büfékben és street food környezetben egy lelkiismeretesen elkészített vanília- vagy karamellpuding illik hozzá a legjobban.
A palacsintatészta különlegessége, hogy sokféleképpen variálhatjuk, a lényeg a megfelelő arányok eltalálása. Játszhatunk vele úgy, hogy a folyadék egy részét különböző zöldfűszerekből vagy leveles zöldekből készített pürével helyettesítjük. Így készíthetünk smaragdzöld tésztakorongokat spenót felhasználásával. A technológia ugyanaz, mint a hagyományos palacsintánál, éppen csak a cukrot hagyjuk el belőle, hiszen köretnek vagy előételnek kínáljuk. Egy ilyen zöld palacsintát – ha kihűlt - tölthetünk tojáskrémmel és adhatunk mellé friss zöldségeket, így tökéletes és különleges reggelivel kedveskedünk vendégeinknek. De tálalhatjuk melegen is, akkor töltsük meg juhtúróval, pirított szalonnával és dinsztelt lilahagymával. Ezt a különlegességet valamilyen sült zöldségből, például padlizsánból vagy karfiolból készült krémmel kínáljuk meleg előétel gyanánt.
Európa peremén készül egy nagyon különleges palacsinta hajdinalisztből – ez a bizonyos breton palacsinta. Ez egy nehezebb, kevésbé rugalmas, azonban rettenetesen ízgazdag és remek tápértékkel bíró finomság. Az alapképlet itt is nagyon hasonló, mint a többi palacsintánál, a folyadék azonban mindenképpen csak tej, a palacsintát magát vajon sütjük, a liszt aránya pedig nagyjából fele hajdinaliszt, fele búzafinomliszt. Tekintve, hogy a hajdina nem gabonaféle, gluténtartalma sincs. Éppen ezért a belőle készült palacsinta szakadékonyabb, nem túl rugalmas, ezért különleges odafigyelést igényel a sütése. Annál is inkább, hiszen a tradicionális eljárás szerint a félig elkészült palacsintára még egy tojást is ütünk, majd erre hajtogatjuk rá a tészta széleit, hogy egy szabályos négyzet alakot kapjunk. Sajttal, szeletelt sonkával és friss zöldségekkel kínáljuk reggelire vagy brunchra. Ha picit kiadósabb fogást szeretnénk készíteni belőle, akár főételként felkínálni, úgy egy finom burgonyakörettel tehetjük teljessé. Jól illik hozzá az Aviko kínálatában megtalálható háziasan szelt burgonyahasáb. Papírba csomagolva kézből is könnyedén fogyasztható fogás, így utcai standokból is árusítható.