Gabonaköretek a fantasztikus nyárra hangolva
Az emberiség legősibb élelmiszerei közé tartoznak a különböző gabonafélék, legjobb történelmi tudásunk szerint ezeket a növényeket háziasítottuk először. Elkészítésüknek tehát már több ezer évre visszanyúló hagyománya van, ennyi gyakorlás után elvárható, hogy a lehető legjobb formájukban és finom kombinációkban kerüljenek az asztalra. Nyáron a jól képzett, kreatív szakácsok bátran támaszkodhatnak a különböző gabonafélékre, amelyeket a bőséges szezon zöldségeivel párosítva nagyszerű köreteket és egytálételeket alkothatnak. A gabonák- szuperül variálható keretrendszert adnak húsos, halas, de akár vega és vegán fogásokhoz is. Használjuk őket bátran!
Az eredetileg arab, berber tájakról származó kuszkusz mára világétel lett. Fogyasztható hidegen, langyosan és melegen is, köret, saláta és főétel is lehet belőle. Legegyszerűbb elkészítési módja, ha a tömegénel megfelelően kétszeres mennyiségű forró vízzel leöntjük, de sokkal jobb ízeket kapunk, ha előtte sütésre alkalmas olívaolajon kicsit megpirítjuk a kuszkuszt. Röviden párolt cukkinivel, zöldborsóval és karalábéval kombinálva igazi kora nyári ízbombát alkot, melyhez adhatunk grillezett csirkemellet, de akár egy szelet gondosan megsütött tonhal steaket is. Csírákkal, friss rukkolával, parajlevéllel még üdébb, még zöldebb fogást alkot.
Az árpa avagy gersli sok konyha méltatlanul háttérbe szorult gabonája, pedig a belőle készült kása még sokkal izgalmasabb is, mint a dedikált rizsfélékből elkészített rizottó. A recept ugyanaz, röviden párolt hagymára öntjük az árpát, majd először fehérborral, majd alaplével felöntve főzzük 15-20 percig, a végén pedig vajjal dúsítjuk. Ha egytálételnek szolgáljuk fel, akkor keverjünk hozzá kockára vágott, frissen megsütött húsfélét (csirkecombot, sertésszüzet) és hasonlóan elkészített zöldségeket. Köretként alkalmazva kínálhatjuk steakek, sültek, de akár grillezett sajtok mellé is. Zöldfűszeres olajjal, ropogós magvakkal kiegészítve az igazi.
A kukoricában az a zseniális, hogy egymaga több tucatnyi formában képes megjelenni a tányéron, főzve, sütve, levesbetétként, stb. Az egyik legizgalmasabb formája mégis a polenta, amely egyfajta kukoricadara, kásának megfőzve. A polenta akkor lesz nagyon finom, ha tejben (akár kecsketejben!) főzzük meg, miközben dobunk bele néhány szem babérlevelet, vöröshagymát, fokhagymát a héjával együtt. A még langyos polentát fóliába felcsavarjuk, és így hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, levesszük róla a fóliát és másfél centi vastag korongokat vágunk belőle. Az így kapott korongokat aztán grillezhetjük serpenyőben, grill lapon, de akár faszenes sütőben is. Fokhagymás bébiparajjal, medvehagyma savanyított termésével, a szezon első zöldbabjaival kombinálva pazar köretet kapunk. Passzol mindenhez, de egy medium rare bélszín az igazi társa a tányéron.
A hajdina valójában nem gabona, hanem a keserűfűfélék egyik jeles képviselője, felhasználási formáját tekintve szinte azonos a gabonákkal. Lisztjéből kenyeret gyúrunk, egészben hagyott termését pedig sokféleképpen felhasználja a gasztronómia. Legjobb, ha a hajdinát alaposan megfőzzük, majd tálcán, száraz, langyos helyen teljesen kiszárítjuk, dehidratáljuk. Ehhez fontos, hogy egy rétegben legyen a kifőtt hajdina, ne pedig nagyobb csomókban. A kiszárított hajdina aztán füstölésig melegített olajban sütve gyönyörű szépen kipattog. Az így kapott alapterméket sózhatjuk, de akár tovább is ízesíthetjük például paradicsomporral. Könnyű nyárias ragukhoz, roston sült halakhoz remek köret, hiszen egyszerre ropogós, tápláló, nagyszerű ízekkel felvértezett finomság. Salátákba keverve is izgalmas kontrasztot és textúrát hoz.