Hódítsuk meg változatos tortillákkal a street food piacot!
Bár a tortilláról sokan Mexikóra asszociálnak, ez a finomság valójában egy pánamerikai étel, hiszen fogyasztják Patagóniától egészen az Egyesült Államok spanyol ajkú térségéig is.
Sőt, népszerűségének hála mára igazi világétellé avanzsált, és szinte minden nagyobb városban találunk legalább egy-két tortillázót. Hálás feladat tortillát készíteni, hiszen a műfaj tág határai miatt mindenki beleteheti a maga ötletét, ízlését és fantáziáját. Készíthetünk tortillát az autentikus amerikai receptúrák alapján, de nagyszerű eredményt érhetünk el a helyi alapanyagok felhasználásával is. A lényeg, hogy végeredményként puha, mégis ruganyos tésztabundába bugyolált, finom fűszeres ragut kapjunk! Az alábbiakban megvizsgálunk néhány eredeti és újító megoldást, melyekkel egészen biztosan elnyerheted vendégeid tetszését!
A hagyományos tortillák jelentős része búzalisztből készül, aminek legnagyobb előnye, hogy a glutén miatt a tészta állaga megfelelően ruganyos, ezáltal jól nyújtható. Az autentikus búzalisztes tortilla (hasonlóan az olasz piadinához) zsírral készül, mely extra lágyságot és ízt ad a tésztának. Mi más is kerülhetne egy ilyen hagyományokat tisztelő tortillába, mint pirított csirkehús, rengeteg friss zöldség, zöldfűszer és citruslé. Csirkéből a mellet lehet a legszaftosabbra pirítani, ráadásul egy populáris alapanyag. Zöldségek közül szóba jöhet az avokádó, a színes paprikafélék, a paradicsom és a ropogós salátalevelek. Zöldfűszerek közül kötelező az újhagyma és a koriander, kiegészítve lime vagy citrom levével, illetve ízlés szerint csilivel. Ráadásul egy finom tortillához dukál a ropogós és izgalmas burgonyaköret, például a Super Crunch héjas hasábburgonya az Aviko kínálatából.
Egy másik klasszikus tortilla variáció pedig kukoricalisztből készül, melynek külön előnye, hogy 100%-ban gluténmentes. Sok helyen olvashatjuk, hogy ez a fajta tészta nixtamalizált kukoricalisztből (harina masa) kell, hogy készüljön, de valójában „sima” kukoricaliszttel is nagyon jó eredményeket lehet elérni. A kukorica finom aromáihoz nagyon jól passzolnak a halak. A kukoricás tortillát megtölthetjük tehát ceviche-vel is, mely egy perui finomság, és egy kvázi nyers halsalátát jelent. Ehhez valamilyen fehér húsú halat (vagy akár rákot, kagylót) keverünk össze sok-sok limelével, apróra vágott lilahagymával, korianderrel, uborkával, kockázott paradicsommal és avokádóval. Ha elkészült, ezzel a nagyszerű, aromás, friss salátával töltjük meg a lágy kukoricás tortillát. Stílszerűen passzol hozzá egy kukoricasör, és kiegészítő, ropogtatni valónak: az Aviko fűszeres burgonyagerezdjei.
Ha az íz és a tápanyagtartalom lebeg a fókuszban a tortilla tervezésekor, akkor a legjobb, ha a teljes kiőrlésű búzalisztre esik a választásunk. Az arányokkal persze mindig lehet játszani, keverhetjük a teljes kiőrlésű lisztet, búzafinomliszttel, tetszőleges arányban. Minél több teljes kiőrlésűt használunk, annál ízesebb, „gabonásabb” lesz a tészta, és minél több finomlisztet, annál könnyebb, rugalmasabb, jobban nyújtható lesz a végeredmény.
A teljes kiőrlésű verzió valamilyen fajsúlyos töltelékkel működik igazán, például egy fűszeres, ragacsos, kollagénes „rabo de toro” raguval. Ez a népszerű finomság a marha farkából készül, mely igazi ínyencség a marhafanatikusok körében. A végeredmény egy köröm- vagy csülökpörkölthöz hasonló, gazdag és krémes, mégis a kollagéntől ragacsos, mennyeien ízletes ragu. Ízesítőnek használhatunk csilit, fahéjat, római köményt, koriandermagot és gyömbért is. A raguba kerülhet kukorica, répa, babfélék és más hüvelyesek is. A végső krémesítés során használhatunk néhány kocka étcsokoládét, mely különleges végeredményt eredményez. Ha a tortillánkból kifolyna némi szaft, nem árt, ha akad a kéznél tunkolásra tökéletesen alkalmas csónakburgonya, szintén az Aviko kínálatából.
